Behajtási költségátalány és éves zárlati munkák

Az éves zárlati munkák során új feladatként jelentkezhet a behajtási költségátalány kezelése. Ezt a Polgári Törvénykönyv még 2013. július 1-től  vezette be a gazdálkodó szervezetek késedelmes fizetéseit illetően, melyet  tovább pontosított  2014. január 1- től. (A szabály bevezetését elsődlegesen az uniós irányelv alapján fennálló jogharmonizációs kötelezettségünk tette szükségessé és az új Ptk szó szerint átemelte: Hatodik könyv, Kötelmi jog, 6:155.§.(2))

E szerint a késedelembe eső arra van kötelezve, hogy a jogosult részére- a késedelme kimentésétől és a behajtási költség tényleges felmerülésétől függetlenül – a követelése behajtásával kapcsolatos költségek fedezetére 40 eurónak - a MNB késedelmi kamatfizetés első napján érvényes hivatalos deviza-középárfolyam szerint - megfelelő forintösszeget fizessen. ( Ez a kötelezettség a gazdálkodók egymás közötti kapcsolatára vonatkozik, a magánszemélyek kapcsolatára nem terjed ki.)

Az ezt kizáró szerződés semmis (kivéve, ha a kötelezett kötbér fizetésére köteles.)

A szabály kapcsán számos kérdés merül föl. Az átalány minden egyes késedelmes számla után felszámítandó? Akkor is, ha nem történtek tényleges behajtási lépések?

E kötelezettség megfizetése nem mentesít a késedelmi kamat-fizetési kötelezettség alól, az a költségátalányon felül fizetendő. Fontos, hogy új szabályozás vonatkozik a késedelmi kamat számítására is: a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke. ( Az érvényes szabályozás szerint az ún. egyenértéki - szerződésen vagy jogszabályon alapuló -  kamat és a késedelmi kamat együttesen el kell, hogy érje legalább a jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt összegét . Így megszűnt az a lehetőség, hogy a felek a késedelmi kamat mértékét maguk határozzák meg. Módosult a fizetési határidőre vonatkozó szabályozás is:”alapesetben” nem lehet több 30 napnál, megállapodás esetén legfeljebb 60 nap).

A Számviteli tv. módosított 77.§ (2) és a 81.§ (2) bekezdése a Ptk.-hoz igazodva kimondja, hogy a behajtási költségátalányt ugyanolyan módon kell elszámolni, mint a késedelmi kamatot: a késedelembe esett félnél a kötelezettség esedékességekor beáll. A behajtási átalány azonban már a késedelem első napján esedékes.  Beszámolóban: ha a terhelés megérkezik mérlegkészítésig, akkor Egyéb ráfordítás, attól függetlenül, hogy azt esetlegesen még nem fizetik meg.(Van olyan megközelítés is, hogy kötelezettségként akkor is előírandó, ha a szállító  nem kéri; a törvény ugyanis a 40 eurónyi forintösszeg megfizetését nem a jogosult kérelméhez köti). Amennyiben a jogosult elengedi, vagy a kötelezettség elévül, akkor az összeg Rendkívüli bevétel.

 A jogosult fél az Egyéb bevételek között csak azokat az összegeket szerepeltetheti, melyet pénzügyileg is megkapott. Ezért a késedelembe esés időpontjával a járó költségátalányt célszerűen  a Nullás számlaosztályban Egyéb követelésként nyilvántartja. Befolyáskor, vagy más módon történő rendezéskor a 0. számlaosztályból történő kivezetés mellett az Egyéb bevételei között elszámolja. Amennyiben a követelés elengedéssel, vagy elévülés útján rendeződik, a Nullás nyilvántartásból a kivezetés módja a Rendkívüli/Egyéb ráfordítással szemben.(A behajtási költségátalány elengedhetőségéről február 7-i írásunkban olvashat. ).

Így amíg a kötelezett nem fizetett, a jogosult adózás előtti eredményében ezek a tételek nem szerepelnek. Ezért ennek a ki nem mutatott (de mégis nyilvántartott) követelésnek az elengedése a Tao tv szempontjából nem értelmezhető!

A Ptk szerint a késedelmesen befolyó összeget először a késedelmi kamatba kell beszámítani. A fennmaradó – akár már ”kisösszegű” - követelést a számvitelben továbbra is kezelni kell, vagy elengedés esetén számolni a  Tao következményekkel. ( Emiatt már szerződéskötéskor érdemes lehet megállapítani az – esetleg - késedelmesen befolyó összegek rendezési sorrendjét.)

A behajtási költségátalány után nem kell áfát fizetni, mivel az a felmerült költségek megtérítésére szolgál.

A téma kapcsán további kérdések merülhetnek föl, pl az elengedéssel kapcsolatban milyen bizonylatolási kötelezettség áll elő és mikor?A kötelezettnél szükséges- e céltartalék képzés?

Ezeknek és az előzőekben fölvetett problémáknak az egyértelmű megválaszolásához  a jogalkotói szándék további kinyilvánítása szükséges; addig a téma kezelése csak szakmai tapasztalatokon alapulhat, ez azonban megnehezíti az egységes kezelést és számos problémát okozhat.